Dreadnoughtus schrani

A Dreadnoughtus schrani az állatok (Animalia) országába, a valódi szövetes állatok (Eumetazoa) alországába, a kétoldali szimmetriájúak (Bilateria) alországágába, az újszájúak (Deuterostomia) főtörzsébe, a gerinchúrosok (Chordata) törzsébe, a gerincesek (Vertebrata) altörzsébe, az állkapcsosok (Gnathostomata) altörzságába, a négylábúak (Tetrapoda) főosztályába, a magzatburkosok (Amniota) csoportjába, a hüllők (Reptilia) osztályába, a dinoszauruszok (Dinosauria) öregrendjébe,
a hüllőmedencéjűek (Saurischia) rendjébe, a sauropodomorphák alrendjébe,
a sauropodák alrendágába, a macronariák kládjába, a titanoszauruszok (Titanosauria) csoportjába, a dreadnoughtusok nemzetségébe tartozó (jelenleg egyetlen) faj.

Dreadnoughtus schrani rekonstrukciója

A Dreadnoughtus schrani rekonstrukciója

A Dreadnoughtus schrani a világon valaha létezett, eddigi (2014) legnagyobb dinoszaurusz, s egyben szárazföldi állat, a maga közel 26 méteres hosszával és 60 tonnájával, ami körül-belül egy tucatnyi afrikai elefánt súlyának felel meg (az állat tehát nehezebb volt, mint egy Boeing 737-es repülőgép!).

Nevét az angol "Dread nought", azaz "semmitől sem félő/rettegő" (utalva roppant méreteire), a Brit Királyi Haditengerészetnek a XX. század elején épített, páncélozott csatahajóiról, valamit a maradványainak feltárását bőkezűen támogató Adam Schran amerikai vállalkozóról kapta.

Eme hatalmas, növényevő titanoszaurusz a Késő kréta kor Campaniai és Maastrichti korszakaiból ismert (83-66 millió évvel ezelőtt élt), típuspéldányát Argentínában (Cerro Fortaleza formáció - Santa Cruz tartomány, Patagónia) fedezték fel 2005-ben, majd a feltárást követően Dr. Kenneth Lacovara, a philadelphiai Drexel Egyetem kutatója írta le 2014-ben.

Dr. Kenneth Lacovara

Dr. Kenneth Lacovara

A típuspéldány az MPM-PV 1156 jelzést viseli, s eddig a legjobb állapotban fennmaradt titanoszaurusz-maradvány, melyet találtak.

Dreadnoughtus schrani csontváza

A Dreadnoughtus schrani csontváza

A lelet egy állkapocs (maxilla) töredékből, fogakból, egy hátsó nyaki csigolyából, nyaki bordákból, több háti csigolyából és bordából, a keresztcsontból, 32 kaudális csigolyából, 18 érrendszeri ívből (melyek a farokból származnak), valamint számos végtag és egyéb csontból, továbbá a medence és a vállöv egy részéből áll.

Dreadnoughtus schrani feltárása - MPM-PV 1156

Dreadnoughtus schrani feltárása - MPM-PV 1156

Dreadnoughtus schrani feltárása - MPM-PV 1156

Dreadnoughtus schrani feltárása - MPM-PV 1156

Mivel a teljes csontváz közel 70%-a került elő, ráadásul (a végtagcsontokat leszámítva) "kevés" deformitást szenvedett, s részint az eredeti elrendezésében megmaradt, így rendkívül jól tanulmányozható.

Dreadnoughtus schrani lelet - MPM-PV 1156

Dreadnoughtus schrani lelet - MPM-PV 1156

Dreadnoughtus schrani lelet - MPM-PV 1156

Dreadnoughtus schrani lelet - MPM-PV 1156

A kutatócsoport szerint az egyed 77-75 millió évvel ezelőtt élhetett, s a vállterület fejlődésben lévő csontjaiból arra lehet következtetni, hogy az állat még nem érte el a teljes kifejlettséget, amikor elpusztult, tehát nagyon valószínű, hogy még egy "keveset" biztosan nőtt volna, ha életben marad.

Így is tekintélyes méreteire a részleges csontváz ellenére is nagy pontossággal lehet következtetni, melyek a következőek: súly: 59 291 kg, hossz: 26 méter, fej és nyak együttes hossza: 12,2 m, melyből csak a nyak hossza 11,3 m, a törzs és a csípő hossza: 5,1 m, a farok hossza: 8,7 m, a vállmagasság: 6 méter. Megállapítást nyert továbbá az is, hogy lapockája, mely 1,74 méteres, valamint kolosszális méretű csípője és medencéje is minden eddig feltárt szauropodáénál (s így titanoszauruszénál is) nagyobb.

Nem messze a típuspéldány felfedezési helyétől a paleontológusok feltártak egy másik, valamivel kisebb (fiatalabb) példányt is, mely a MPM-PV 3546 jelzést kapta. Ez utóbbi maradvány egy részleges nyaki csigolyából, több háti csigolyából, bordákból, a keresztcsontból, hét kaudális csigolyából, öt érrendszeri ívből, a majdnem teljes medencéből és a bal combcsontból (femur) áll.

Életmódját tekintve e hatalmas őshüllő csordákban, komótosan járta a Késő kréta kori tájat, miközben elképesztő mennyiségű növényi táplálékot fogyasztott nap, mint nap gigantikus teste táplálása érdekében. Ennek köszönhetően, bizonyára tájformáló tevékenysége is jelentős lehetett, csakúgy, mint a mai, nagytestű afrikai növényevőké. Természetes ellenségére eddig nem derült fény, de tekintve óriási méreteit, valószínűleg egy bizonyos kor (méret) elérése után már semmi sem kísérelhette meg elejtését.

2014. szeptember