Diósgyőri vár

A Diósgyőri vár jellegzetes, hajdan fenséges négy tornyával és napjainkban a meghökkentően kontúros, lakótelepekkel övezet környezetével igencsak érdekfeszítő uticélul szolgálhat bárkinek, aki szereti a történelmet. Annál is inkább, mivel Nagy Lajos, hajdani magyar király egykori kedvelt várában a mai napig zajlik az élet, várjátékok, koncertek, középkori forgatag és gasztronómiai fesztivál is várja az érdeklődőket!

Diósgyőri vár éjjel, kivilágítva

A Diósgyőri vár éjjel, kivilágítva

A vár története

A vár építésének pontos dátuma ismeretlen, annyi azonban bizonyos, hogy valószínűleg valamikor IV. Béla uralkodásának (1206. november 29. - 1270. május 3.) idejére tehető, s elődje egy a közelében álló, a tatárok által elpusztított földvár lehetett. A tatárdúlást követően IV. Béla király arra törekedett, hogy minél több, kőből épített erősség létesüljön Magyarországon, melyek alkalmasint hatékonyan és könnyedén dacolhatnak majd az esetlegesen újra betörni készülő mongol seregekkel szemben. Az első kő felépítményt, mely az akkori kornak megfelelően kb. egy 35x40 méteres, ovális alapú épületkomplexum lehetett, egy kerek öregtoronnyal, Béla egyik bizalmasa, Ákos nembeli Ernye bán építette. A belső várat egy sokszögletű külső vár vette körül, aztán következett egy vizes várárok, melyet (érdekes módon) ugyanazon meleg vizű forrás táplált, amely ma a Diósgyőri strandot is.

A vár tehát az Ernye család tulajdonát képezte egészen 1316-ig, amikor I. Károly magyar király a vele szembeszálló Ernye unokáitól elkobozta, majd egyik kegyeltjének, Debreceni Dózsa erdélyi vajdának adományozta. 1319 és 1325 között Szécsi Miklós horvát bán birtokába került a vár, majd hamarosan a Drugeth családhoz került, de ők sem birtokolták sokáig, s 1340-ben királyi várrá lett, mint általában a magyar királynék tulajdona. Ettől fogva várnagya Borsod ispánja is volt, valamint további 3 királyi várért is felelősséggel tartozott, nevezetesen: Dédes és Regéc váráért, valamint Cserépvárért is.

Az 1360-as évektől kezdődően I. Lajos Anjou-házi magyar király egyre gyakrabban fordult meg Diósgyőr várában, majd mikor 1370-ben (anyai ága révén) lengyel királlyá is koronázták, Visegrád és Zólyom mellett harmadik székhelyévé tette az erődítményt (mivel az pont félúton feküdt Visegrád és Krakkó között) és évente akár több hónapon keresztül is időzött falai közt. Az általa kezdeményezett nagy átépítéseknek köszönhetően a vár igazi gótikus várkastéllyá nőtte ki magát. Közepén egy négyszögletű udvar került kialakításra, négy sarkában 4 csúcsos tetejű toronnyal. Az alsó épületrészek gazdasági, tárolási célokat szolgáltak, míg a felsőbbekben lakosztályok helyezkedtek el. A várat kívülről sokszorosan tagolt, erősfalú védelmi gyűrűk, valamint a 4 méter mélyre vájt várárok vette körül. A várban továbbá egy 325 m2-es lovagterem kiépítése is megkezdődött, melynek befejezését Lajos már nem élhette meg, arra csak leánya, Mária (akié akkoriban a vár is volt) uralkodása alatt került sor.

Érdemes még említést tenni ebből az időszakból arról is, hogy a várban olyan fontos események zajlottak ekkor, minthogy itt írta alá Európában elsőként azt az adománylevelet, melyben uralkodó, "szabad királyi várossá" nyilvánított egy várost, nevezetesen Kassát, továbbá 1381. november 26-án itt írták alá a torinói békét is. E békekötés során Velence városa gyakorlatilag a magyar király adófizetőjévé vált, valamit kötelezettséget vállalt az iránt, hogy vasárnap és ünnepnapokon felvonja Szent Márk terén a magyar király Anjou-lobogóját. Ezen szokás azonban csak alig 1 évig tartott Velencében, mivel Nagy Lajos hamarosan elhalálozott. A torinói béke aláírásának napjainkban panoptikumi életkép állít emléket a vár északkeleti tornyában.

Diósgyőri vár alaprajzai, Ákos Ernye, Nagy Lajos király, Hazael Hugo

A Diósgyőri vár alaprajzai, Ákos Ernye, Nagy Lajos király, Hazael Hugo

I. Lajos 1382-es halálát követően a magyar-lengyel perszonálunió felbomlott, így a Diósgyőri vár is veszített jelentőségéből, s a továbbiakban egy jó ideig mindössze a királynék nyaralóhelyéül szolgált (többnyire jegyajándékként), ezért is szokták Diósgyőr várát a "királynék vára"-ként is emlegetni. Tulajdonosai az alábbi sorrendben a következők voltak: Lokietek Erzsébet, Kotromanić Erzsébet, (Anjou) Mária királynő {I. Lajos leánya}, Cillei Borbála, Luxemburgi Erzsébet, Podjebrád Katalin, Aragóniai Beatrix. Az utolsó királyné, aki a várban töltötte napjait II. Lajos felesége, Habsburg Mária volt, aki 1546-ban írásban lemondott a várról, amit az erdélyi vajda ekkorra már elfoglalt.

A Diósgyőri erősséget 1540-ben a gyarmati Balassa Zsigmond 20 ezer aranyforintért zálogba vette I. (Habsburg) Ferdinánd királytól, majd családja megkezdte az utolsó nagy átépítést a váron, melyet az egyre erősödő török fenyegetettség tett szükségessé. A várkastély addig kecses tornyit megerősített, zömök bástyákká alakították, a bejáratot az északi oldalról a nyugati oldalra helyezték, az északnyugati torony elé rondellát építettek, míg a királylépcső mellé ötszögletű olasz bástya került. A háromszintes kazamatát is ekkor emelték. Zsigmond halálát követően várát felesége, Fánchy Borbála örökölte meg, majd mikor ő is elhunyt, a király kiváltotta birtokát.

1564-től kezdődően sok zálogbirtokosa volt a várnak, s hajdani fényéből egyre inkább veszíteni kezdett, falai és építményei lassú pusztulásnak indultak. A török vész idején a várban (annak ellenére, hogy a végvárak vonalába került) csak csekély helyőrség maradt, így sajnos az már nem tudta megakadályozni Miskolc és a környező falvak török általi kifosztását és megadóztatását, végezetül pedig, Eger 1596-os elestét követően 1598-ban maga a vár is elesett (egy kis ideig az egri pasa vált a vár urává), ám ekkor a keresztény seregeknek hamar sikerült is visszafoglalniuk, s rögvest újabb megerősítéseket eszközöltek rajta. Bejárata elé huszárvár került, míg északkeleti tornyához is rondellát és sokszögű bástyát emeltek külső védműként. A vár további karbantartására és bővítésére (az országgyűlés döntése ellenére) azonban még sokáig nem került sor és állaga ismét romlásnak indult. A nehézségek ellenére a törökök 1650-ben indított ostromát azonban mégis sikerült visszavernie a védőknek. 1673-ban tűzvész pusztította el, majd a 17. század végére már minden katonai jelentőségét elvesztette és a további évszázadok során már csak omladoztak falai, roskadoztak folyosói, s köveit (hol engedéllyel, hol anélkül) a környékbeliek kezdték széthordani. Utolsó használatban maradt építménye, kápolnája volt, azonban hamarosan itt is végleg elhallgattak a misecsengettyűk, majd 1820-ra a kis templom köveit is széthordták, s a vár elcsendesedett, mély álomba szenderült.

1945. január 1-én Diósgyőr, mint önálló település (nagyközség), megszűnt létezni, s az ekkorra már vele teljesen egybeépült Miskolchoz csatolták, mint városrészt.

Diósgyőri vár

A Diósgyőri vár napjainkban

A Diósgyőri vár életében, mely mára már műemléki védettséget élvez, úgy tűnik, pont a napokban, egész pontosan 2013. augusztus 7-én, szerdán, történelmi fordulópont következhet be, mivel Kriza Ákos, Miskolc jelenlegi polgármestere ekkor készül aláírni egy szerződést, a belső vár rekonstrukciójára irányuló, az előzetes számítások szerint 2 milliárd 472 millió forintba kerülő felújítás kapcsán a közbeszerzési pályázat nyertesével, a ZERON Zrt.-vel.

Amint ez megtörténik, megkezdődhet a vár renoválása, melynek keretében megújítják a vár mind a négy szárnyát, helyreállítják a lovagtermet, a kápolnát, kiállító tereket alakítanak ki és külső várszínházat is létesítenek. A tervek közt ezen kívül szerepel még a lovagi tornák terének megépítése, vásártér kialakítása és a lillafüredi függőkert megújítását is.

A Diósgyőri vár napjainkban

A várban, romos állapota ellenére, jelenleg ismét pezseg az élet, évente májustól-szeptemberig megannyi rendezvény (koncertek, Reneszánsz várjátékok, Középkori forgatag, Borsodi Fonó Nemzetközi Folkfesztivál, Bükki vadas-boros nap, stb.) és számos kiállítás (melyek egész éven át látogathatóak) kap helyet falai közt, mint amilyen például a Vártörténeti kiállítás, a Középkori fegyver- és páncélkiállítás, vagy akár a történeti panoptikum. Az itt megrendezett lovagi bemutatók bepillantást engednek I. Lajos király udvarába, a középkor szokásaiba és hangulatába, tehát kulturális és hagyományőrző szerepük is igen jelentős. Rendkívül változatos és érdekes programkínálat várja tehát az ide látogatókat!

Diósgyőri vár, lakótelepi házakkal övezve

A Diósgyőri vár, lakótelepi házakkal övezve

Megjegyzendő továbbá, hogy már a vár korunkbéli megpillantása is különösen és igen kontúrosan hat, ugyanis a hatalmas kőmonstrumot jelenleg szó szerint házak, sőt egy egész lakótelep veszi körül, ami közel s távol szinte példátlan...

Jegyárak, megközelíthetőség

A vár nyitva tartása (jelenleg, 2013) nyári és téli időszakra oszlik, május 1-től, szeptember 30-ig minden nap 9-18-óráig, míg október 1-től április 30-ig, szintén minden nap 9-17-óráig állnak nyitva a vár kapui a látogatók előtt. Jegyárak tekintetében a felnőtt belépő az alábbi hétköznapokon: hétfő, kedd, szerda, csütörtök 900 Ft, pénteken és hétvégén 1100 Ft, míg a nyugdíjasok, a 6. életévüket betöltött gyermekek és a diákok számára a belépés a már említett hétköznapokon 800, pénteken és hétvégén 600 Forint. Mindezen felül számos kedveszményt is biztosít az üzemeltető.

Megemlítendő, hogy a nem túlságosan drága belépő nagyon megéri, hiszen cserébe sok színes, érdekes kiállítást tekinthetünk meg, (fél óránként induló) további térítésmentes tárlatvezetéssel és mindig várja az embert valami érdekes, meglepő is a vár falain belül, s, ha ez még nem volna elég, a kőmonstrum belső tereinek hangulata is egészen egyedi és történelmi időket idéző mivolta egyenesen páratlan...

Jó szórakozást kívánunk!

2013. augusztus