Advent

Az adventi időszak a keresztény kultúrkörben a karácsonyt megelőző ünnepi időszak, mely az "Úr eljövetelének" várakozásával telik. Ez a hagyomány egészen a IV. századig nyúlik vissza és számos szokás csatolódott hozzá az idők során, ilyen például a hajnali (rorate) misék tartása, az ó-antifónáknak nevezett gregorián énekek éneklése, az adventi koszorú és adventi naptár készítése, vagy éppen az ünnepi vásárok tartása.

Adventi koszorú

Adventi koszorú

Advent (ádvent, úrjövet) a karácsonyt (december 25.) megelőző 4 hetes (görög katolikusoknál 6 hetes) időszakot jelöli. Az advent latin eredetű szó, az "adventus Domini", azaz az "az Úr eljövetele" kifejezésből származtatható, jelentése "eljövetel". Advent első vasárnapja minden évben november 27. és december 3. közé {Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnap}, míg az utolsó december 18. és december 24. közé esik. Advent első vasárnapja egyúttal 3 időszak kezdetét is jelzi, ezek az adventi időszak, a karácsonyi ünnepkör (mely aztán vízkeresztig {január 6.} tart) valamint a keresztény egyházi év kezdete. Advent idején a katolikus templomok oltára díszítés nélküli, az orgonát pedig ekkor csakis az énekek kíséretére használják. A várakozás időszaka alatt szokás hajnali miséket tartani, melyeken Szűz Máriának, Jézus anyjának tisztelete kiemelt szerepet kap.

A XX. században erőteljes változásokon mentek keresztül az adventi szokások. E század eleje óta szokás például faluhelyen a szentcsalád-járás, melynek során minden nap más és más családhoz visznek a hívek egy, a szent családot ábrázoló képet, majd imákat mondanak és szertartásokat végeznek körülötte. Eme úzus a szentcsalád, a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József betlehemi szálláskeresését hivatott felidézni. Az 1950-es években tűnt el ugyanakkor egy már nagyon régi adventi hagyomány, a böjt, melynek során tartózkodtak a nagyobb összejövetelektől és ünneplésektől, valamint a házasságkötés is tilos volt, illetőleg (1661-től) ez utóbbi püspöki engedélyhez kötött. Korábban egyébként az adventi időszakot kisböjtnek is szokták nevezni.

Az adventi koszorú készítés hagyományának széleskörű elterjedése a XIX. és XX. század fordulójára tehető. Ősét egy német evangélikus lelkész, Johann H. Wichern készítette el egy felfüggesztett szekérkerékből, melyre körbe 23 gyertyát helyezett, minden egyes nap meggyújtva eggyel többet közülük, egészen karácsonyig. Az eredeti adventi koszorún már nincs ennyi, csupán csak 4 gyertya (3 lila és 1 rózsaszínű), jelképezve a karácsony előtti utolsó 4 vasárnapot. A katolikus liturgiában a lila (viola) szín bűnbánatot, míg a 3. vasárnap rózsaszínű gyertyája az örömvasárnapot (gaudete vasárnap) jelöli, ami az Úr eljövetelének közelségére utal. Bár manapság, ahogy változik a divat, mindenféle színű és formájú adventi koszorút lehet már kapni, a minden adventi hét vasárnapján eggyel több gyertya meggyújtásának szokása azonban máig megmaradt.

A gyermekek számára óriási élmény az adventi naptár. E szokás is a XX. század elején terjedt el. Története egy német kisgyermekkel kezdődik, Gerharddal, aki olyan türelmetlenül várta már minden évben a karácsonyi ajándékokat, hogy édesanyja egyik alkalommal egy leleményes játékkal készült a számára. Egy kartonlapot 24 részre osztott, a részekre 24 csokit akasztott és megengedte gyermekének, hogy az adventi időszakban minden egyes nap estéjén megegyen egy-egy csokit. A kisfiú felnőve aztán üzleti vállalkozást épített anyja egykori ötletére, s olyan adventi naptárat tervezett, mely szintén kartonból készült és 24 spalettát tartalmazott. Az ablakocskák mindegyike egy kis falat csokit rejtett. A naptár aztán egy csapásra elterjedt a világban, sok millió kisgyermeknek okozva ezzel örömet.

Érdemes még megemlíteni, hogy főként az utóbbi évtizedekben egyre inkább népszerűvé kezd válni az adventi időszakban állandó vásárok tartása is világszerte, melyeken finomságokat, forralt bort és ajándékokat vásárolhatnak a látogatók.

Kellemes adventet és karácsonyi ünnepeket kívánunk!

2013. november