A kíméletlen Sziafuk

Az állatvilágban kevés olyan pusztító, de mégis csodálatra méltó élőlény található, mint a vándorló, nomád életmódot folytató Sziafu hangyák. Teljesítményük méretükhöz képest minden képzeletet felülmúl, egyszerűen senki és semmi nem állhat az útjukba!

A kíméletlen Sziafuk

Sziafu hangya

A Sziafu (Siafu vagy Szafari hangya; angolul: driver ant) a hangyafélék (Formicidae) Dorylinae alcsaládjába tartozó Közép- és Kelet-Afrikában őshonos kóbor-hangyafaj. A Sziafu a szuahéli nyelvből ismeretes elnevezésük. Csakúgy, mint az összes többi ezen alcsaládba tartózó faj, kizárólag húsevők. Hatalmas kolóniákat alkotnak, melyek általában havonta új helyre költöznek, ezért is nevezik kóborhangyáknak őket. A vándorlásra azért van szükségük, mert óriási általában 20, de akár 50 millió egyedet is számláló kolóniájuk élelmezése során egyszerűen teljesen kiirtanak minden élőlény táboruk körzetében.

Életmódjuk

A Sziafuk fészkük középső részéből indulnak rendszeresen táplálékszerző körútjaikra. A fészek körül sugár irányban, oszlopokban haladva szó szerint elözönlik a vidéket, s e közben mindent elpusztítanak, majd feldarabolnak, és a fészkükbe cipelnek, ami az útjukat keresztezi, rovarokat, pókokat, skorpiókat, hüllőket, madarakat, emlősöket, néha még főemlősöket is. Az egyetlen védekezési lehetőség ellenük, egyszerűen kitérni az útjukból. Ez alapvetően nem okozhat nagy gondot az embernek, hiszen alig 20 métert képesek megtenni óránként vadászhadjáratuk során. Probléma nagyobb, mozgékony élőlények esetén akkor keletkezik, ha valamilyen okból kifolyólag képtelenek kitérni a hangyák útjából, hisz ekkor, legyenek bármilyen nagyok és erősek is, a biztos kínhalál vár rájuk. Ennek is köszönhetik e parányi, de annál félelmetesebb ragadozók hírnevüket.

A kíméletlen Sziafuk

Sziafuk vadászat közben

A kíméletlen Sziafuk

Sziafu zsákmányejtés

E különleges hangyák teljesen vakok, ezért jórészt kémiai hírvivő anyagok segítségével kommunikálnak egymás között. Taktikájuk az, hogy ha egyikük zsákmányra talál, azonnal jelez társainak, majd körülveszik, lefogják és elözönlik áldozatukat. Ezt követően egy vezető hangya jelére egyszerre marnak bele és szakítanak ki belőle apróbb darabokat, ami rendkívül fájdalmas érzés áldozatuk számára.

Megdöbbentő esetek és érdekességek

Egyszer egy ittas férfi a hazaúton a fészkükre esett és elszenderedett. Mire újra magához tért döbbenten vette észre, hogy szemét már kikezdték a hangyák, ennek folytán, bár sikerült végül elmenekülnie, teljesen megvakították. Ez sajnos egyébként nem egyedülálló baleset, ugyanis e veszélyes hangyák valamiért elsőként a szemeket támadják.

A még helyváltoztatásra képtelen csecsemőkre is veszélyt jelenthetnek e falánk ragadozók, hisz őket sem kímélik, ha ott felejti valaki gyermekét útjukban, tehát nagyon körültekintőnek kell lenni olyan vidékeken, ahol e hangyák tanyázhatnak.

Nem egyszer történt olyan is, hogy egy helyi gazda a tyúkóljába lépve nem talált mást állatai után, mint teljesen lekopasztott csontjaikat.

A helyi őslakosok (például: Maszájok) mégis valóságos áldásnak tekintik e hangyákat, ha a falujuk is az útjukba kerül, mert bár ők pár órára menekülésre kényszerülnek előlük, de ugyanakkor e hangyák minden élősködőtől, rovartól, skorpiótól, patkánytól, tökéletesen megtisztítják otthonaikat!

Az ültetvényeken is kifejezetten ezért látják szívesen őket, hisz tevékenységüknek köszönhetően a növények jó időre megszabadulnak parazitáiktól s így remekül fejlődhetnek tovább. Ebből kifolyólag gazdasági jelentőségük is igen nagy.

A Maszájok továbbá gyógyászati célokra is használják őket, például a szúrós bozótokban szerzett vágott sebeikre természetes varratként! A nyílt seb két oldalára helyezik a hangyakatonák pofáit, majd azok ösztönösen ráharapva összehúzzák a szétnyílt bőrt. Utána a hangyát leválasztják a fejéről, de a pofa zárva marad és így a seb természetes gyógyulásnak indulhat. Szükség esetén néhány nap múltán megismétlik a "varratkészítést".

Társadalmuk felépítése

Királynő

Királynőjük közel 5 cm hosszú, ezzel ő a világ legnagyobb hangyája, mindannyijuk anyja.

A kíméletlen Sziafuk

Sziafu királynő

Hímek

A hím egyedekből egyszerre nem sok képződik, és azok is más idegen kolóniák királynőit hivatottak megtermékenyíteni. Méretük a királynőkéhez hasonlatos, nagyjából 5 cm-es. A hátukon lévő szárnyaik segítségével repülnek ki rajzáskor és keresnek megtermékenyítésre váró királynőket.

A kíméletlen Sziafuk

Sziafu hím

A kolónia többi, következő tagjai mind egytől egyig steril (terméketlen) nőstények, melyek egyben mindannyian nővérek is:

A kíméletlen Sziafuk

Sziafu katona, közepes- és kis-méretű dolgozók

Jobbról balra: Sziafu katona, közepes és kis méretű dolgozó

Katonák

A legnagyobbak a katonák, melyek körül-belül 1,2-1,3 cm hosszúak. Szemük elcsökevényesedett, teljesen vakok, a környezet ingereit főként a fejükön elhelyezkedő két antenna szerű képződménnyel érzékelik, melyen kémiai ingerekre, rezgésekre és tapintásra rendkívül érzékeny szőröcskék milliói találhatóak.

A kíméletlen Sziafuk

Sziafu antenna

A fejük óriási a testükhöz képest, melynek oka az, hogy tele van igenerős izmokkal, melyekkel az állat méreteihez képest gigantikus méretű borotvaéles pofáit mozgatja. Ennek folytán harapása és szorítása meglehetősen erős és fájdalmas. A katonák feladata, hogy megvédjék a kolónia többi tagját minden külső ellenségtől, továbbá félelmetes álkapcsaiknak nagy szerepe van még az aktuális áldozat bőrének átharapásában és testének feldarabolásában.

Közepes dolgozók

A legtöbb áldozat megtámadása és elejtése a közepes méretű dolgozók feladata. Közel fele akkorák (~0,6 cm), mint a katonák és ők is teljesen vakok. Pofáik is kisebbek, viszont ellentétben a katonák pofáival, tele vannak apró fogakkal.

A katonák és a közepes méretű dolgozók együttesen képezik a támadó hangyasereglet gerincét, ők azok, akik közösen akármilyen útjukba kerülő élőlénnyel elbánnak, hatalmas számuknak és kitartó harapásuknak köszönhetően, mellyel bármilyen náluk sokszor jóval nagyobb lényt lefognak és elpusztítanak.

Kisméretű dolgozók

Ők mindössze 3 mm hosszúak és szintén vakok, akárcsak előző társaik. Afféle univerzális segítők, akik főként a fészeképítésben, karbantartásban és takarításban tevékenykednek, ám épp úgy részt vesznek a zsákmány elejtésében és elhurcolásában is, de e feladatban már kevésbé jelentős segítségük.

Mindhárom típus együttes közreműködésére szükség van a táplálékszerző portya során a sikeres vadászathoz.

A kolónia költözése

A kíméletlen Sziafuk

Sziafu dolgozó fészeképítés közben

Az első napon az új fészeknek kiszemelt helyet a dolgozók megtisztítják és megkezdik a fő kamra és a lakókamrák kialakítását, míg egy másik csoportjuk felméri a környéken fellelhető táplálékmennyiségét és minőségét, mindeközben kijelölik a jövőbéli új útvonalakat. Időnként ejtenek néhány útjukba kerülő zsákmányt, energiájuk pótlására. Mivel gyorsan kell dolgozniuk, gyakorta alkalmaznak szükségmegoldásként egy különleges eljárást, melynek során bizonyos egyedek összekapaszkodnak oszlop, vagy fal formációba, afféle "élő épületszerkezetként". Különösen igaz ez a központi kamrára, mely a királynő kamrája, ennek minden egyes fala élő hangyák sokasága.

A kíméletlen Sziafuk

Sziafuk összekapaszkodva oszlop alakzatban

A kíméletlen Sziafuk

Sziafuk összekapaszkodva fal alakzatban

A kolónia túlnyomó része ekkor még a régi fészekben igyekszik felkészülni a költözésre. E szakasz általában 1-2 napig tart.

Ezt követően az előre kijelölt két fészek közti fő útvonalakon kétoldalt sorfalat állnak a katonák, hogy megvédelmezzék a költöző kolónia többi tagját, akik az ösvény közepén megkezdik a vonulást. Egyikük sem költözik üres kézzel, mindegyikük egy-egy lárvát, vagy bábot cipel magával. Igyekeznek ez alatt minél észrevehetetlenebbek maradni, hiszen a menetelés alatt védtelenebbek bábjaik és egy ideig királynőjük is, amíg az új bolyba nem érnek.

A kíméletlen Sziafuk

Sziafuk az új fészek felé menetelve

Teljesítményük igencsak kiemelkedő, gyakorlatilag a nehéz terhekkel egy maratoni távot kell végigszaladniuk egy huzamba, megállás és pihenés nélkül. A legrövidebb ösvény biztosítása érdekében ez esetben is gyakran összekapaszkodnak egyedek "élő hidat" képezve ezzel bizonyos részek áthidalására. E folyamat akár 3 napig is eltarthat. Elképesztő ügyködés ez, az ösvényen akár 250 000 hangya is elhalad óránként.

A kíméletlen Sziafuk

Sziafuk élő hidat alkotva

Az új fészekbe költözés 5. napján történik az idegen hímek által végzett királynő (újra) megtermékenyítése. A szűz királynő (akkor is "szűznek" tekinthető egy királynő, ha korábbi fészkében már képzett utódokat, csak aztán "leállt" a peterakással a költözés idejére) a kamrájának biztonságos mélyén igen erős feromonokat bocsát ki, melyek vonzzák hozzá a más fészkekből származó szárnyas hím egyedeket. A hím dolga korántsem könnyű, amikor leszáll a kolónia közelében, az őt érzékelő katonák odasietnek hozzá és eleinte tápláléknak tekintve rögvest agresszívan nekiesnek. A hím egyed ekkor szintén feromonokat kezd el kibocsátani, hogy bizonyítsa, fajtárs, és, hogy kiváló kondícióban van. Ha ezt sikerül bebizonyítania, életben hagyják, és a fészek bejáratához segítik, majd ott megfosztják szárnyaitól, melyet ő is szívesen vesz, hisz ez megkönnyíti mozgását a fészek járataiban, végezetül a királynő kamrájába kerül, ahol párosodik vele. Nem sokkal később a hím visszavonul a királyi kamrába, ahol ezt követően elpusztul. Élete bár rövid, de nem hiábavaló, hiszen több millió új hangya köszönheti neki életét. A királynő elképesztő mennyiségű petét rak, közel kétmilliót havonta. Eközben a körülötte nyüzsgő dolgozók etetik, gondozzák és védelmezik. Lényegében tehát az egész apró hangyák millióiból álló húsevő gépezet folyamatosan az új nemzedék gondozásán és etetésén munkálkodik.

Végezetül megjegyzendő, hogy új kolóniák úgy jöhetnek létre, hogy, ha egy boly túlságosan nagyra növekszik, új királynő képződik, s a kolónia szétválik, ezáltal egy része a dolgozóknak már az új királynőnek fogad hűséget.

A kíméletlen Sziafuk

Források: BBC: Ant Attack

2012. május