A hitelspirál pszichológiája

A hitelspirál, mint fogalom, egyre inkább ismerté válik hazánkban, ahogy az emberek kétségbe esetten próbálják menteni, a már eddig felhalmozott, a bedőlés szélére sodródott hiteleiket. Általában az ide vezető út sem rövid azonban, és sok esetben egy bajba jutott adós már nem csupán egyetlen, hanem akár 10-12 hiteltartozást is felhalmoz, mire rádöbben, mekkora is a baj. De vajon hol kerülünk be az ördögi körbe?

Hitelspirál

Ha tudni akarjuk, mi lehet a mélyebb ok, ami miatt ténylegesen a hiteleken át a csőd szélére sodorhatjuk magunkat, érdemes feltérképeznünk társadalmi, kulturális körülményeinket, melyek aztán hosszútávon meghatározzák gondolkodásmódunkat, egész életünket. Az ember alapvetően a biztonságot, a stabilitást kedveli és folyamatosan törekszik a fejlődésre. Magyarországon mélyen gyökerező hagyományai vannak a röghöz kötöttségnek és a magántulajdon birtoklásnak, különös tekintettel a saját otthonra, annak építgetésének, szépítgetésének fontosságára. E gondolkodásmóddal alapvetően nincs is természetesen semmi baj, azonban mondjuk ki, a mai, különösen az elmúlt évtizedekben gyökeresen átalakult pénzügyi rendszerbe nehezen illeszthető bele. A világ felgyorsult, az életszínvonal sokat romlott, a pénz folyamatosan értéktelenedik, s, ha az ember jobban belegondol, egy fiatal pályakezdőnek, hacsak nem örököl, vagy nem kap erőteljes anyagi támogatást családjától, fizetéséből önmagában, belátható, tervezhető időn belül, esélye sincs szert tenni nem hogy egy vagyonra, de még egy saját tulajdonú otthonra sem. Az idő mindemellett halad, s legkésőbb, mikor már jön a család, támad az igény, kéne már egy saját lakás, mely egy biztos matéria, egzisztencia az életben. Ekkor fordul általában az emberek többsége segítségért a bankokhoz, s veri magát hosszú távú hitelkonstrukciókba, mondván, ez még nem olyan nagy dolog, van egy "biztos" állásom, a fizetésemből így viszonylag könnyedén ki tudom majd pörgetni a tartozást, nincs ezzel semmi gond. Aztán, mihelyt probléma adódik a rendszeres munka terén, egyre nehezebbé válik a felvett hitel törlesztése, s amikor már úgy tűnik, nincs remény, jön a kézen fekvő ötlet: felvenni egy újabb, kicsit nagyobb hitelt, s azzal kiváltani az előzőt, meg hát csurran-csöppen a megélhetésre is, aztán amint jobban állunk, majd úgyis megadjuk. Látszólag helyre is jönnek a dolgok, aztán újabb nem várt helyzetek adódnak, elromlik valami, nincs pénz a javíttatásra, jön az áruhitel, betegség lép fel, hirtelen baleset történik, egy nem várt csekket, vagy büntetést kell sürgősen rendezni, semmi gond, kicsit hozzányúl az ember a kártyája hitelkeretéhez. Sorolhatnánk az okokat és a miérteket még hosszasan. S a végeredmény?

Már bele is sodródtunk hitelspirálba, s csak tehetetlenül szemléljük, ahogy vonnak az amúgy is kevés fizetésünkből, ahogy egymásnak dobálják a különféle faktorcégek és behajtók a hiteltartozásainkat, sokszor azt sem tudjuk, mivel, hol is állunk, s kinek, mit fizetünk már tulajdonképpen. A féltve őrzött ingatlanunkra jelzálogok sora kerül, értékeinket állandóan a lefoglalás fenyegeti. És akkor még nem is említettük a mindezen procedúrákkal járó, sokszor irreálisan magas kamatokat, vagy éppen az érthetetlen okok miatt kiszabott óriási díjakat. Ezen körülmények pedig nem vitás, lelkileg is nagyon megviselik, megtörik a hosszú évek alatt az embert, rámehetünk mi, a családunk, a baráti kapcsolataink minderre, s nem is értjük, hogy is kerülhettünk ilyen helyzetbe.

Akármennyire is rugalmasnak és erősnek is hisszük magunkat tehát, meg kell értenünk, hogy (a kivételektől eltekintve), koránt sem arra születtünk, hogy fűnek-fának tartozzunk, s mindezt teljesen nyugodtan viseljük. Ügyeljünk arra, hogy miközben a biztonságot keressük, ezt ne előre nem kiszámítható, idővel könnyen kontrollálhatatlanná váló konstrukciókon keresztül tegyük, mert azok csak még inkább ingoványosabb talajra terelhetnek minket. Sajnos túlságosan is megszoktuk, hogy "van" és nehezen tudjuk elfogadni, ha néha el kell engedni valamit, vagy éppen teljesen újra kell kezdeni mindent a nulláról. Látnunk kell, hogy a hitelek és kölcsönök "megoldást nyújtó" segélykeze sokszor csak illúzió, s a mai bizonytalan helyzetben inkább csak plusz kockázatot jelent az átlagember számára.

De akkor mire jók a hitelek? Nos, hitelt talán csak akkor érdemes felvenni (leszámítva az egészségügyi szükséghelyzeteket), ha rövidtávra, egy hamar, biztosan jövedelmező befektetésben gondolkozunk, ami hosszú távon biztosíthatja megélhetésünket, de semmiképpen sem egy értékálló, vagy vesztő tulajdon megszerzése, vagy utazás, esetleg szükségtelen költés legyen a cél. Ha ilyesmit szeretnénk, inkább elő takarékosságban, hosszútávú, lassan de biztosan növekedő befektetésekben gondolkodjunk, s idővel, türelemmel el fogunk jutni a hőn áhított célig, talán még gyorsabban, mint az évtizedeken át minket sarcoló és számos esetben otthonunkat fenyegető hitelekkel. Annál is inkább, hiszen, amit jelzálog terhelhet, az még ugyanúgy nem a miénk, csak látszólag, s, ha nem fizetünk rendesen a "főbérlőinknek (bankok, hitelezők)", akkor sajnos túl könnyedén, ugyanúgy az utcára kerülhetünk, mintha csak bérlők lennénk...

Ha pedig már belekeveredtünk a spirálba, akkor se adjuk fel a dolgot, szüntelenül keressük a megoldást, ha kell, tudjunk elengedni, egyezkedjünk, költözzünk, keressünk új munkát, s ha szükséges, fogadjuk el az elkerülhetetlent, s újult erővel tanuljunk meg, ha e drága lecke árán is, a nulláról újrakezdeni mindent!

2013. november